2013. november 22., péntek

Utolsó bejegyzések...

Halihóó így utoljára..!

 

Elérkezett hát az utolsó napunk itt Grazban. Szokásos közös reggelivel indul a nap mint mindig. A tegnap esti buli után egy kicsit fáradtan érkeztünk az ebédlőbe..a fejekről nem beszélnék,mert elég jól sikerült a búcsú partink :D szerintem sokan tudnának mesélni,na de inkább ebbe ne menjünk még jobban bele :D
Reggeli után még próbáltunk kicsikét éledezni,pihengetni,pakolászni. Amikor azzal kellett szembesülnünk,hogy alig férünk el a bőröndünkben az érzés: FELBECSÜLHETETLEN :D Bele sem merek gondolni,hogy holnap mennyit kell majd cipekedni :D Grétus is majdnem kétségbeesett,hogy nem fog elférni,de közös erővel sikerült megoldanunk a problémát :D 

 

A nagy problémáink után megéheztünk és úgy gondoltunk,hogy elmegyünk ebédelni és megnézzük a Weichnahtsmark-ot,amit már annyira vártunk.
 
A jól ismert Döneresre esett a választásunk és oda ültünk be ebédelni :) Hát igen...nem is mi lettünk volna,ha nem történik semmi velünk...:D Egész nap szakadt az eső és ennek következtében,bent a Döneresben a padló nagyon csúszott,ami NAGYON VESZÉLYES VOLT :D Persze,hogy tapasztalatból írom,mert ki más lehetett volna mint én,hogy úgy megcsúsztam,hogy élmény volt nézni :D Még szerencse,hogy nem estem el,mert az lett volna még dúrva :D De a helyzet akkor is nagyon vicces volt és természetesen szakadtunk a csajokkal,hogy hogy lehet valaki ennyire béna :D 

Jó kis ebéd után és nagy késéssel (ahol Dodó már rég várt ránk itt azért szeretnék még egyszer bocsanatot kérni tőled :) ) megérkeztünk a főtérre,ahol a karácsonyi vásár volt. Mondanom se kell,hogy minden csodálatosan fel volt díszítve,mindenhol bódék,csetreszesek voltak. Elég hideg volt,mert folyamatosan szakadt az eső sajnos,hiába kértük,hogy a hó essen..senki nem hallgatott meg minket :D Gondoltuk,veszünk egy jó forró forralt bort,már csak a bögre miatt is :D Megláttuk a Dottó vonatot és mint a kisgyerekek,nekünk azt ki kellett próbálni :D nagyon élveztük az utat,nevetgéltünk,integettünk, és a hangulat mondanom se kell,hogy hihhetetlen volt,ahogy ránk is vall :D 
Találtunk egy filmbe illő óriáskereket is,ami annyira szép volt,szívesen felültem volna rá,de sajnos ilyen rossz időben nem lett volna jó ötlet,így csak lentről csodáltuk.



Van a főúton egy híd,ahol lakatok lógnak,szerelmesek,barátok rakják ki. Természetesen nekünk is be kellett szereznünk egy lakatot,hogy mi is kirakjuk. :) Naná,hogy az a csodálatos momentum,se ment zökkenőmentesen,sikeresen leejtettük Viki fényképezőgépét,ami még jó hogy nem esett a Murába...utána már kérdezhettük volna:AKKOR MOST ELÚSZOTT?? :D 
Már kicsit megfagyva úgy gondoltuk,hogy elindulunk haza felé..még kicsit pakolásznunk kéne,pihenni,mert holnap egy jó kis hosszú utazás vár ránk. :) Így utoljára  még egy közös vacsi,közös filmezés a mi Boginkkal,akivel nagyon jó kapcsolatra tettünk szert :)










Meg kell,hogy mondjam csodás egy hónapot tudhatunk magunkénak. Rengetek sok élménnyel lettünk gazdagabbak és sok új szakmai dolgokat tanulhattunk. Szeretném megköszönni a tanárnőéknek ,ezt az óriási lehetőséget,amit kaptam,azzal,hogy itt lehetettem. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam,mert lehetőséget kaptam,hogy amikor majd levizsgázok,már Júliusban visszajöhetek ide :) Örülök,hogy új barátokra tehetettem szert,azzal,hogy megismerhettelek titeket!! Nagyon megszerettem mindenkit és iszonyatosan fog mindenki hiányozni. AKKOR MOST SZERETNÉK ELBÚCSÚZNI,mindenkinek kívánok minden jót és aki most vizsgázik legyen nagyon sikeres :) 
Egy fejezet ismét lezárult az életünkben,de ez nem azt jelenti,hogy nem fogjuk mi folytatni,azt amit itt elkezdtünk :D Lehet ezt most lezárult,de most új dolgok fognak KEZDŐDNI!

Csók Puszi
Diácska

2013. november 21., csütörtök

Csütörtök és köszönet :)

A megszokott reggeli ma szokatlanul nyugodt és kényelmes volt. Evés közben taktikai megbeszélést tartottunk a mai napról. Mivel vége van a gyakorlatnak, az egyértelmű volt számunkra, hogy a gyakorlati ruhát és chipkártyát ma feltétlenül le kell adnunk. Így kiegyeztünk egy 11.45-ös találkozóban. Hát majdnem mindenki időben odaért… :D (Igen, én is a késők között voltam, de Dodó hibája!)

A suliban hatalmas szerencsénkre és összefutottunk Gerhildével. Elmesélte, hogy milyen híreket kapott rólunk az osztályról, illetve nagyon jó utat és minden jót kívánt nekünk. Dodóval nagyon döcögősen szoktunk bele a gyakorlatba és eleinte rengetek nehézségbe ütköztünk, így hatalmas öröm volt hallani azt, hogy az osztályvezetőnk mindezek ellenére is vissza várna minket. Pedig nem voltunk könnyű esetek… :)



Miután mindent sikerült leadnunk, elfogyaszthattuk az utolsó, grazi, menzás, továbbra is igencsak furcsa ebédünket.

Az iskolánál elváltak útjaink. A csapat nagyobbik fele a MurParkba ment bevásárolni, mi pedig a környékünkön támadtuk meg a boltokat, ahol beszerezhettünk néhány nélkülözhetetlen kelléket. (pl.: egy 50 db-os hajgumi csomagot.)






A várost járva már megízlelhettük a karácsony hangulatát. Örömhír, hogy holnap kezdődik Grazban a karácsonyi vásár. :)







Este egy nagy adag vacsi után összegyűltünk, és a megfelelő kellékek mellett kiadhattuk a stresszt magunkból. Kisebb nagyobb bakik mellett ez a „kis” hangulatos összejövetel is remekül sikerült.
A mai nap elsősorban már a búcsúzásról szólt, hiszen a gyakorlatnak már végleg vége, és lassan mi is hazamegyünk. Igazán most fogtuk csak fel, hogy egy hónap van mögöttünk rengeteg élménnyel, tapasztalattal, sikerekkel és csalódásokkal.





Mivel nekem ez az utolsó bejegyzésem, ezért szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni mindazoknak, akikkel együtt tölthettem ezt a csodálatos egy hónapot. Szinte idegenekként érkeztünk, aztán a barátságokon át egy családdá alakultunk. Én hálás vagyok ezért a lehetőségért és az együtt töltött időért. Nem búcsúzom el végleg, hiszen mind úgy tervezzük, hogy még találkozunk, de nagyon szokatlan lesz majd nélkületek… Dia nevetése, Gréta békés de gyilkos mondatai, Viki mindig vidám, bájos mosolya, Barni beszólásai, Bella éneke, Andris szívderítő kérdései, mondatai és persze Dodó ütlegelése… :D :)


Hiányozni fogtok! :)

2013. november 20., szerda

Az utolsó gyakorlat


A mai az utolsó..
Ma töltöttük el az utolsó gyakorlati napunkat a kórházban. Visszatekintve, amilyen hamar eltelt ez a pár hét, olyan lassúnak és nehézkesnek is éreztük időnként. Eleinte nagyon sok volt a nyelvi korlát, de csak megtanultuk megérteni egymást. :)
Épp kezdtük már megszokni a helyzetet és a nyelvet is annyira, hogy ne okozzon oly sok nehézséget a boldogulás, de vége...

Néha azt vettük észre magunkon, hogy, ha csak elbámulunk és hozzánk szólnak, akkor is értjük, amit mondanak. Már nem kell úgy koncentrálni és lesni minden apró gesztikulációt. Már nem kell mindent háromszor háromféleképpen elmondaniuk, legtöbbször elsőre is megértjük őket.
Kaptunk értékelést az itt végzett munkánkról és a tudásunkról, és abban is megmondták, hogy nagyon sokat fejlődtünk nyelvileg és szakmailag is. Igaz van még mit tanulnunk (főleg a szakmai nyelvet), de nagyon pozitív véleménnyel vannak mindenkiről. És ez egy nagyon jól eső érzés, főleg, hogy cáfolja az eddigi félelmeinket is. ^_^

Délután a munka végeztével kis ajándékok kíséretében elbúcsúztunk mindenkitől, mind a diákoktól, mind az ápolóktól. Rengeteg megértést, türelmet és segítséget kaptunk itt, és nagyon örülünk, hogy részesei lehettünk ezeknek a kis csapatoknak.
Szerencsések, hogy részt vehettünk és ennyi kedves embert ismerhettünk meg, hogy megismerhettünk egy földrajzilag ilyen közeli, mégis nagyon más mentalitást. Elgondolkodtunk azon is, hogy végig csinálnánk-e mégegyszer, és azt hiszem az én válaszom a sok nehézség ellenére is "igen" lenne. :)
A mai napon még bevásároltunk pár ajándékot, aztán készülünk a holnapra.

Annyira furcsa érzés, hogy már vége is van. Kettős érzés van bennem: sajnálom, hogy vége van, azonban nagyon örülök, hogy viszontláthatom az otthoniakat! :3
Már csak 68 óra a hazaérkezésig!! :D

2013. november 19., kedd

Lassan búcsúzunk...

Elkezdődött az utolsó hét. Szerintem bátran állíthatom, hogy mindannyian várjuk a szombatot. Hosszú egy hónap volt. Sok küzdelem, élmény, nevetés van a hátunk mögött. Szerda lesz az utolsó gyakorlatos napunk. Készítettem néhány képet az osztályunkról búcsúzóul. Már gondolkodtunk a meglepetésen is, amit az osztály dolgozóinak adunk.







Örömhír, hogy az eddig tudottak ellenére ma mégsem kellett kiköltöznünk a szobáinkból :)


Üdv.
Bella

2013. november 18., hétfő

Az utolsó hét

A mai nappal kezdődött az utolsó hetünk. Mint mindig közös reggeli, majd indulás a gyakorlatra.
Fél 7-kor osztályátadáson vettem részt, majd a "főnököm" beosztott egy ápolóhoz, akivel a szokásos reggeli feladatokat végeztük el. (ágyazás, beteg mosdatás, reggeli osztás) Majd csatlakoztam a segédápolókhoz, segítettem a betegek környezetének rendbetételében, ásványvizet osztottunk, ágyakat húztunk át.
Ebéd osztás után 3 társammal mentünk ebédelni a kantinba, majd az osztályon újra csatlakoztam az ápolókhoz. Részt vettem beteg felvételen, ami ugyanúgy zajlik mint nálunk, annyi különbséggel, hogy laptop segítségével végzik.
Fél 3-kor irány öltözni! :-) Hazaérve gyors szusszanás után bevásárló körútra indultunk.
Első állomásunk a főtér, a kis szuveníres bódé, ahol minden egyes alkalommal fél órákat töltünk. :-D
Ezt követően a Hoferbe mentünk, ott valaki vacsorának valót, valaki ajándékot vásárolt.
Este közösen főztünk, és vacsoráztunk. Majd jöhetett a jól bevált alvás! ;)

Üdv: Gréta

2013. november 17., vasárnap

Nyugi - Pihenés

A mai nap ismét csak a pihenésről szólt. Mivel tegnap este elég sokáig fent voltunk, későn mentünk aludni, így a mai nap kipihentük a tegnapi nap fáradalmait. Közösen megreggeliztünk, majd mindenki elvonult még kicsit a saját dolgaival foglalatoskodni. Délben összejöttünk egy közös ebédre, majd ismétcsak mindenki ment a maga dolgára. Volt aki kiment a városba csavarogni, volt akik leültek filmet nézni, és voltak akik megírták a munkanaplót. Az estét közösen töltöttük, majd korán lefeküdtünk, hogy a holnapi korán kelés ellenére is kipihentek legyünk. 
Kezdődjön hát egy újabb hét, de ezúttal már az utolsó. 

2013. november 16., szombat

Szerintem szombat, szerintem

Eltelt egy újabb dolgos hétköznapokkal teli hét,itt a várva várt
szombat. A korábbi hetekben sok város neve merült fel mint lehetséges
uticél. Köztük Bécs, Salzburg, vagy Insbruck. Végül a kis szlovén város
Maribor (vagy ahogy németül mondják Marburg) mellett döntöttünk.
Azért is döntöttünk ez mellet, mivel elég közel van és azért is mert mégis
csak egy másik ország, egy újabb alkalom megismerni valami mást.
Maribor könnyen megközelíthető Grazból, busszal és vonattal is
egyaránt. Mi a vonat mellett döntöttünk, így több lehetséges
indulási időpont közül, a 10:38-as EC 150-et választottuk ki. A jegyeket
a lányok már előző nap megvették, így erre már nem kellett időt szakítanunk.

A találkozó Gerhildével 10:20-ra volt megbeszélve, de mi már jóval előbb
ott voltunk. A vonatra várva megszemléltük az utazóközönséget, többünk
figyelmét felkeltette egy kis csecsemő aki olyan kis melegítőbe/rugdalodzóba
volt beöltöztetve, hogy úgy nézett ki mint egy kis medvebocs. Sajnos erről
nem tudok képet mellékelni. :S :S

A vonat természetesen időben érkezett, helyünk is volt bőven. A vonatút
beszélgetéssel és szakmai dolgok megbeszélésével telt, amiben Gerhilde is
részt vett. Többünknek felajánlotta a segítséget a jövőbeni terveink
megvalósításban, amit nagy örömmel fogadtunk. :) A határon csak egy
rövidke megálló volt, révén Szlovénia is a Schengeni zónába tartozik.
Az idő pompás volt nem is kívánhattunk volna szebbet, bár a meteorologusok
még a hét elején nem jó időt jósoltak. Az állomás előtti kis parkolóba
megbeszéltük, hogy mik a mai programok. Egy rövid kis városismertetés
után rögtön fel is kerekedtünk, és elindultunk a város fölé magasodó
386 méter magas Piramida nevű kis hegyre. Innen gyönyörű kilátás tárult
elénk a környező hegyekre, és magára a városra.


A csúcson eredetileg egy kisebb vár állt, amiből ma már csak a romok
láthatóak. Mivel mindenki éhes volt már, lassan elindultunk étterem vadászatra.
Közben megcsodáltuk a városi parkot, ahol a különböző érdekes alakú
fák, és egy kis tavacska is volt szigettel.

Majd megcsodáltuk Maribor első
középiskoláját, ami nem volt olyan idős, de annál inkább szép.


A belvárosban sikerült egy nagyon hangulatos kis éttermet találnunk ami
árban és színvonalban is megfelelt az elvárásainknak. A bendőtömés után
sétát tettünk a város rengeteg újépítésű irodaházai között, majd átkeltünk
a Dráván, és ismét megcsodáltuk a város szépségét.

Az europarkban kiélhettük a vásárlási lázunkat is. Egy érdekes dolog volt számomra, hogy
rengeteg mézet lehetett kapni mind a kis standokon, mind pedig a különböző
boltokban is. Én helyi specialitásként gyógynövényes áfonyalikőrt, és gyógyteákat vettem.
A napi utolsó vonat 18:18-kor ment Grazba így nem is volt kérdéses,hogy elérjük ezt a vonatot.
A hazaút gyorsan elröppent és ismét itthon voltunk. Az utolsó szombat este lévén egy kisebb összeröffenést
terveztünk, így a már jól megszokott sparban megvettük ennek kellékeit.
Az egész csapat -Bogival :) kiegészülve- egy nagyon kellemes énekelgetős
éjszakába nyuló mulatozást csapott, majd mindenki nyugovóra tért.
Összességben szerintem nagyon jó kis nap volt, amihez hozzájárult
a jó idő, az aranyos kis csapatunk és természetesen Gerhilde akinek
ezer hála, hogy kiötlötte azt a remek programot.









AKKOR sziasztok Andris voltam ;)